Tartalom
Fő különbség
A külföldi beruházások beáramlása javítja az ország fizetési mérlegének helyzetét, míg az import, osztalékfizetés, jogdíj stb. Formájában történő kiáramlás a fizetési mérleg hiányát eredményezi. Az FDI és az FII közötti fő különbség az, hogy az FDI a külföldi befektetéseknek a hazai piacokra vagy szervezetekbe történő befektetésére vonatkozik. Míg az FII olyan külföldi intézményre vonatkozik, amely belföldi értékpapírokba fektet be.
FDI
A közvetlen külföldi befektetés vagy az egyszerű FDI a külföldi befektetések hazai piacokra vagy szervezetekbe történő befektetésére utal. Ugyanakkor nem foglalja magában a hazai részvénypiacokon folytatott külföldi befektetéseket. Az ország számára hasznosabbnak tekintik, mint az országbeli hazai társaságok befektetéseit, mivel a részvénybefektetések potenciálisan „forró pénzek” lehetnek, amelyek a probléma első jeleinél hagyják el magukat, míg az FDI tartós és hasznosabb, ha a dolgok jó vagy rossz. Az FDI jelentősége magában foglalja: pénzügyi transzfereket a forexben, termelési technológiát, irányítási készségeket, fizikai erőforrásokat, például gépi szerszámok berendezéseit stb. Intézményi rendszer, információ és adatbázis, világméretű kapcsolatok, kutatás és fejlesztés, képzési források és kereskedelmi csatornák. Az FDI különbözik a portfólióban szereplő külföldi befektetésektől (PFI), amelyek állomány és kötvény formájában egy másik ország értékpapírjaiba történő befektetést jelentenek. A beruházás eredete nem befolyásolja az FDI meghatározását, azaz a beruházást „szervetlen” módon lehet megvásárolni a célországban található társaság megvásárlásával, vagy „organikusan” az országban létező üzlet tevékenységének kiterjesztésével.
FII
Külföldi intézményi befektető vagy egyszerűen az FII olyan külföldi intézmény, amely belföldi értékpapírokba fektet be. A belföldi értékpapírokba történő befektetéshez az FII-t regisztrálni kell a belföldi értékpapírokban, és a Tőzsdebizottság / Igazgatótanács engedélyezhet új értékpapírok jegyzését vagy már kibocsátott értékpapírok kereskedelmét. Az intézményi befektetőnek lehet némi befolyása a társaságok vezetésében, mivel ez feljogosítja a szavazati jogok gyakorlását egy társaságban. Ennek révén aktívan részt vehet a vállalatirányításban. Ezen túlmenően az intézményi befektetők szabadon vásárolhatnak és értékesíthetnek részvényeket, nagy részüket cselekedhetnek, amelyekben a társaságok fizetőképesek maradnak, és amelyek alá tartoznak. A FII előnye, hogy javítja a saját tőke áramlását, javítja a tőkepiacot, kezeli a bizonytalanságot és ellenőrzi a kockázatokat, elősegíti a pénzügyi innovációt, javítja a vállalatirányítást, a fedezeti eszközök fejlesztését stb.
Főbb különbségek
- Sok ország szabálya szerint, ha egy befektetőnek 10% -nál vagy kevesebb részesedése van egy társaságban, akkor FII-ként kell kezelni, és ha ez meghaladja a 10% -ot, akkor FDI-ként kell kezelni.
- Az FDI és a FII közötti különbség inkább a regisztráció vagy jóváhagyási folyamatban, és bizonyos mértékben az egyes kategóriákra meghatározott egyedi befektetési korlátokban vagy zárási feltételekben rejlik.
- Az FDI hosszú távú befektetés, míg az FII általában rövid távú befektetés.
- Az FDI a tárgyi eszközökbe történő befektetés, míg az FII a pénzügyi eszközökbe történő befektetés.
- Az FDI az elsődleges piacon, míg az FII a másodlagos piacon áramlik.
- Az FDI részesedése a társaság nyereségében, míg az FII tőkenyereségre jogosult.
- Az FDI közvetlen hatással van a munkaerő és a bérek foglalkoztatására, míg a FII nem.
