Tartalom
Fő különbség
A Varchar és az nvarchar az SQL Server információfajtái. A varchar és a narchar között az a túlsúly, hogy a narchar Unicode karakterek tárolására szolgál, míg a varchar nem Unicode karakterek tárolására szolgál. Az adattárolás karakterenként 1 bájtot tartalmaz varchar-ban, míg az adattárolás nvarchar-ban 2 bájt karakterenként. A téma meghatározásában a varchar akár 8000 karakter, míg az nvarchar akár 4000 karakter is segít.
Mi az a Varchar?
A Varchar az AQL Server információtípusa, amely a változó karakterekre vonatkozik. A nem Unicode karaktereket a varchar használatával menti el. A memória elosztása a varchar-ban megfelel a behelyezett karaktereknek. A téma meghatározásában a varchar akár 8000 karaktert is segít.
Mi a Nvarchar?
A Nvarchar egy SQL Server információtípus, amely a változó karakterekre vonatkozik. Az Unicode karaktereket az nvarchar használatával menthetjük el. Valószínűleg több nyelvet ment az információs adatbázisba. Ha más nyelvek is megszoktak, az nvarchar kétszer fog helyet foglalni a kibővített karakterkészlet tárolásához. A benyújtott meghatározásban az nvarchar akár 4000 karakterből áll.
Főbb különbségek
- A Narchar Unicode karaktereket tárolja, míg a varchar nem kiskereskedő Unicode karaktereket.
- A Varchar nem Unicode karakterek tárolására szolgál, míg az nvarchar nem forgalmazza a nem Unicode karaktereket.
- Adattárolás 1 bájt karakterenként varchar-ban, míg a narchar-adattárolás karakterenként egyszerűen nem 1 bájt.
- Az adatok tárolása nvarchar-ban 2 bájt karakterenként, míg a varchar-adatok tárolása egyszerűen nem 2 bájt karakterenként.
- A téma meghatározásában a varchar akár 8000 karakter, míg az nvarchar akár 4000 karakter is segít.
- A memória elosztása a varchar-ban hasonló a beillesztett karakterek számához és két extra bájthoz az eltoláshoz, míg az nvarchar-ban a memóriakiosztás hasonló a behelyezett karakterek számának kétszereséhez, plusz további bájtokkal az eltoláshoz.
- Ha lehetnek Unicode karakterek is, amelyeket el kell menteni oszlopban vagy változóban, akkor a varchar-ot használjuk, míg a másik vonatkozásban, ha vannak nem-Unicode-ok az oszlopban vagy a változóban, akkor az nvarchar-t használjuk.
- A változó deklarációjában vagy oszlopdefinícióban, ha a nem kötelező paraméter n szelepe egyszerűen nincs megadva, akkor azt gondolják, hogy 1 varchar esetén és 2 nvarchar esetén.
