Tartalom

• spektroszkópia

  
  

  A spektroszkópia az anyag és az elektromágneses sugárzás kölcsönhatásának vizsgálata. A spektroszkópia történelmileg a hullámhossz szerint szétszórt látható fény prizmáján alapult. Később a koncepció jelentősen kibővült, hogy magában foglalja a sugárzó energiával való kölcsönhatást annak hullámhosszának vagy frekvenciájának függvényében. A spektroszkópiai adatokat gyakran egy emisszióspektrum képviseli, az érdeklődésre adott reakció diagramja a hullámhossz vagy a frekvencia függvényében.

• spektrofotometria

  A kémiában a spektrofotometria az anyag reflexiós vagy transzmissziós tulajdonságainak mennyiségi mérése a hullámhossz függvényében. Sokkal specifikusabb, mint az elektromágneses spektroszkópia általános kifejezése, abban a tekintetben, hogy a spektrofotometria a látható fényre, a közeli ultraibolya és a közeli infravörös fényre vonatkozik, de nem foglalja magában az időben felbontott spektroszkópiai technikákat. A spektrofotometria olyan eszköz, amely a molekulák kvantitatív elemzésén alapul, attól függően, hogy mennyi fényt vesz fel a színes vegyület. A spektrofotometria spektrofotométereknek nevezett fotométereket használ, amelyek a fénysugár intenzitását a színének (hullámhossz) függvényében mérik. A spektrofotométerek fontos jellemzői a spektrális sávszélesség (a színtartomány, amelyet a tesztminta segítségével továbbíthat), a minta átvitelének százaléka, a minta abszorpciójának logaritmikus tartománya, és néha a reflektancia mérésének százaléka. Spektrofotométert használnak általában az oldatok, átlátszó vagy átlátszatlan szilárd anyagok, például csiszolt üveg vagy gázok transzmittancia vagy reflexiójának mérésére. Noha sok biokémiai anyag színes, mint ahogyan beépíti a látható fényt, és ezért kolorimetrikus eljárásokkal mérhető, még a színtelen biokémiai anyagokat is gyakran színes vegyületekké alakíthatják, amelyek kromogén színképző reakciókhoz alkalmasak, és így kolorimetriás elemzéshez megfelelő vegyületeket kapnak. Megtervezhetők azonban a diffúzivitás mérésére a felsorolt ​​bármely olyan fénytartományban is, amely általában 200 - 2500 nm körül mozog, különféle kontrollokkal és kalibrálásokkal. Ezen a fénytartományon belül kalibrálásra van szükség a gépen olyan szabványok alkalmazásával, amelyek típusa a fotometrikus meghatározás hullámhosszától függően változik. A spektrofotometriát alkalmazó kísérlet példája az oldat egyensúlyi állandójának meghatározása. Az oldatban bizonyos kémiai reakció előre és hátra fordulhat elő, ahol a reagensek termékeket képeznek, és a termékek reaktánssá bomlanak. Egy bizonyos ponton ez a kémiai reakció eléri az egyensúlyi pontot, az egyensúlyi pontot nevezik. A reagensek és termékek koncentrációjának ezen a ponton történő meghatározása érdekében az oldat fényáteresztő képességét spektrofotometriával meg lehet vizsgálni. Az oldaton áthaladó fénymennyiség bizonyos vegyi anyagok koncentrációját jelzi, amelyek nem engedik a fényen átjutni. A fény abszorpcióját a fény kölcsönhatása okozza a molekulák elektronikus és vibrációs módjaival. Mindegyik molekula típusnak külön energiaszintje van, amely a kémiai kötései és atommagjai összetételéhez kapcsolódik, és így meghatározott hullámhosszúságú energiákat vagy energiákat fog elnyelni, így egyedi spektrális tulajdonságokkal jár. Ez a sajátos és megkülönböztető sminkén alapul. A spektrofotométerek felhasználása különféle tudományos területeket ölel fel, mint például a fizika, az anyagtudomány, a kémia, a biokémia és a molekuláris biológia. Széles körben használják számos iparágban, ideértve a félvezetőket, a lézer- és optikai gyártást, az igazságügyi és igazságügyi vizsgálatokat, valamint a kémiai anyagok tanulmányozására szolgáló laboratóriumokban. A spektrofotometriát gyakran használják az enzimaktivitások mérésére, a fehérjekoncentrációk meghatározására, az enzimatikus kinetikai állandók meghatározására és a ligandumkötő reakciók mérésére. Végül a spektrofotométer a megfigyelt hullámhosszok kiszámításával - a kontrolltól vagy a kalibrálástól függően - meg tudja határozni, hogy mely anyagok vannak a célban és pontosan mennyi. A csillagászatban a spektrofotometria kifejezés olyan égi tárgy spektrumának mérését jelenti, amelyben a spektrum fluxusskáláját a hullámhossz függvényében kalibrálják, általában egy spektrofotometrikus standard csillag megfigyelésével összehasonlítva, és az abszorpcióra korrigálva. fény a Föld légkörén keresztül.

  
  

• Spektroszkópia (főnév)

  A spektrumok.

• Spektroszkópia (főnév)

  Spektrométerek használata kémiai elemzésben.

• Spektrofotometria (főnév)

  az elektromágneses spektrumok mennyiségi elemzése spektrofotométer segítségével; különösen az anyag szerkezetének vagy mennyiségének meghatározása céljából

• Spektroszkópia (főnév)

  a spektroszkóp használatával és a spektrumok előállításával és elemzésével foglalkozó művészet és tudomány; spektroszkóp használatával.

• Spektrofotometria (főnév)

  Két spektrum fényességének fotometrikus összehasonlításának művészete, hullámhossz és hullámhossz; a spektrofotométer használata.

  
  

• Spektrofotometria (főnév)

  a fény hullámhosszának vegyi anyag általi mérése különböző hullámhosszon történő spektrométer vagy spektrofotométer segítségével. Ez egy kémiai elemzési módszer.

• Spektroszkópia (főnév)

  spektroszkópok használata a spektrumok elemzéséhez