Tartalom
-
dinitrogén
A nitrogén kémiai elem, amelynek N szimbóluma és 7. atomszáma van. Elsőként a skót orvos, Daniel Rutherford fedezte fel és izolálta 1772-ben. Bár Carl Wilhelm Scheele és Henry Cavendish egymástól függetlenül, ugyanabban az időben tették meg, általában Rutherfordnak van jóváírása mert munkáját először tették közzé. A nitrogén nevet Jean-Antoine-Claude Chaptal francia kémikus javasolta 1790-ben, amikor azt találták, hogy nitrogén van jelen salétromsavban és nitrátokban. Antoine Lavoisier helyette az azote nevet javasolta, a görög άζωτικός szerint "nincs élet", mivel ez fulladékgáz; ezt a nevet ehelyett sok nyelven, például francia, orosz és török nyelven használják, és néhány nitrogénvegyület, például hidrazin, azidok és azovegyületek angol neveiben szerepel. A nitrogén a periódusos rendszer 15. csoportjának legkönnyebb tagja, gyakran pnictogéneknek nevezik. A név a görög πνίγειν "to choke" -ből származik, közvetlenül hivatkozva a nitrogén elfojtó tulajdonságaira. Ez egy általános elem az univerzumban, a Tejút és a Naprendszer teljes mennyiségének körülbelül hetedikére becsülhető. Normál hőmérsékleten és nyomáson az elem két atomja megköt, és így Nin képletű, színtelen és szagtalan diatómgázként nitrogént képez. A nitrogén képezi a Föld légkörének körülbelül 78% -át, ezáltal a legelterjedtebb nem kombinált elem. A nitrogén minden organizmusban előfordul, elsősorban az aminosavakban (és így a fehérjékben), a nukleinsavakban (DNS és RNS) és az energiaátadó molekula adenozin-trifoszfátjában. Az emberi test körülbelül 3 tömegszázalék nitrogént tartalmaz, ami a test negyedik legszélesebb eleme az oxigén, a szén és a hidrogén után. A nitrogénciklus leírja az elem mozgását a levegőből a bioszférába és a szerves vegyületekbe, majd vissza a légkörbe. Számos ipari szempontból fontos vegyület, például ammónia, salétromsav, szerves nitrátok (hajtóanyagok és robbanóanyagok) és cianidok tartalmaznak nitrogént. Az elemi nitrogénben (N≡N) levő rendkívül erős hármas kötés, azaz a szén-monoxid (CO) utáni diatómás molekula második legerősebb kötődése uralja a nitrogénkémiát. Ez nehézségeket okoz mind az organizmusoknak, mind az iparnak az N2 hasznos vegyületekké történő átalakításában, ugyanakkor azt is jelenti, hogy a nitrogénvegyületek égetése, felrobbantása vagy bomlása nitrogéngáz előállításához nagy mennyiségű, gyakran hasznos energiát bocsát ki. A szintetikusan előállított ammónia és a nitrátok kulcsfontosságú ipari műtrágyák, a műtrágya-nitrátok pedig a vízrendszerek eutrofizációjának fő szennyezői. A műtrágyákban és az energiatárolókban való felhasználása mellett a nitrogén olyan sokféle szerves vegyület alkotóeleme, mint a Kevlar, nagy szilárdságú szövetekben, és a ciano-akrilát a szuperragasztóban. A nitrogén az összes fő farmakológiai gyógyszercsoport alkotóeleme, beleértve az antibiotikumokat is. Számos gyógyszer a természetes nitrogéntartalmú szignálmolekulák utánozása vagy előgyógyszere: például a nitroglicerin és a nitroprusszid szerves nitrátok nitrogén-oxiddá történő metabolizmussal szabályozzák a vérnyomást. Számos figyelemre méltó nitrogéntartalmú gyógyszer, például a természetes koffein és a morfin vagy a szintetikus amfetaminok hatnak az állati neurotranszmitterek receptoraira.
-
Nitrogén
A nitrogén kémiai elem, amelynek N szimbóluma és 7. atomszáma van. Elsőként a skót orvos, Daniel Rutherford fedezte fel és izolálta 1772-ben. Bár Carl Wilhelm Scheele és Henry Cavendish egymástól függetlenül, ugyanabban az időben tették meg, általában Rutherfordnak van jóváírása mert munkáját először tették közzé. A nitrogén nevet Jean-Antoine-Claude Chaptal francia kémikus javasolta 1790-ben, amikor azt találták, hogy nitrogén van jelen salétromsavban és nitrátokban. Antoine Lavoisier helyette az azote nevet javasolta, a görög άζωτικός szerint "nincs élet", mivel ez fulladékgáz; ezt a nevet ehelyett sok nyelven, például francia, orosz és török nyelven használják, és néhány nitrogénvegyület, például hidrazin, azidok és azovegyületek angol neveiben szerepel. A nitrogén a periódusos rendszer 15. csoportjának legkönnyebb tagja, gyakran pnictogéneknek nevezik. A név a görög πνίγειν "to choke" -ből származik, közvetlenül hivatkozva a nitrogén elfojtó tulajdonságaira. Ez egy általános elem az univerzumban, a Tejút és a Naprendszer teljes mennyiségének körülbelül hetedikére becsülhető. Normál hőmérsékleten és nyomáson az elem két atomja megköt, és így Nin képletű, színtelen és szagtalan diatómgázként nitrogént képez. A nitrogén képezi a Föld légkörének körülbelül 78% -át, ezáltal a legelterjedtebb nem kombinált elem. A nitrogén minden organizmusban előfordul, elsősorban az aminosavakban (és így a fehérjékben), a nukleinsavakban (DNS és RNS) és az energiaátadó molekula adenozin-trifoszfátjában. Az emberi test körülbelül 3 tömegszázalék nitrogént tartalmaz, ami a test negyedik legszélesebb eleme az oxigén, a szén és a hidrogén után. A nitrogénciklus leírja az elem mozgását a levegőből a bioszférába és a szerves vegyületekbe, majd vissza a légkörbe. Számos ipari szempontból fontos vegyület, például ammónia, salétromsav, szerves nitrátok (hajtóanyagok és robbanóanyagok) és cianidok tartalmaznak nitrogént. Az elemi nitrogénben (N≡N) levő rendkívül erős hármas kötés, azaz a szén-monoxid (CO) utáni diatómás molekula második legerősebb kötődése uralja a nitrogénkémiát. Ez nehézségeket okoz mind az organizmusoknak, mind az iparnak az N2 hasznos vegyületekké történő átalakításában, ugyanakkor azt is jelenti, hogy a nitrogénvegyületek égetése, felrobbantása vagy bomlása nitrogéngáz előállításához nagy mennyiségű, gyakran hasznos energiát bocsát ki. A szintetikusan előállított ammónia és a nitrátok kulcsfontosságú ipari műtrágyák, a műtrágya-nitrátok pedig a vízrendszerek eutrofizációjának fő szennyezői. A műtrágyákban és az energiatárolókban való felhasználása mellett a nitrogén olyan sokféle szerves vegyület alkotóeleme, mint a Kevlar, nagy szilárdságú szövetekben, és a ciano-akrilát a szuperragasztóban. A nitrogén az összes fő farmakológiai gyógyszercsoport alkotóeleme, beleértve az antibiotikumokat is. Számos gyógyszer a természetes nitrogéntartalmú szignálmolekulák utánozása vagy előgyógyszere: például a nitroglicerin és a nitroprusszid szerves nitrátok nitrogén-oxiddá történő metabolizmussal szabályozzák a vérnyomást. Számos figyelemre méltó nitrogéntartalmú gyógyszer, például a természetes koffein és a morfin vagy a szintetikus amfetaminok hatnak az állati neurotranszmitterek receptoraira.
Dinitrogén (főnév)
a normál nitrogén molekula két atommal rendelkezik
Dinitrogén (főnév)
két nitrogénatom valamely más vegyület részeként
Nitrogén (főnév)
Vegyi elem (N szimbólum) 7 atomszámmal és 14.0067 atomtömeggel.
Nitrogén (főnév)
Molekuláris nitrogén (N2) színtelen, szagtalan gáz szobahőmérsékleten.
Nitrogén (főnév)
Egy adott nitrogén egy kémiai képletben, vagy egy adott nitrogén izotóp
"A két nitrogén egymás mellett helyezkedik el a gyűrűn."
Nitrogén (főnév)
A 7-es számú színtelen, nem fémes elem, íztelen és szagtalan, amely a légkör négyötödét tartalmazza térfogatban molekuláris nitrogén (N2) formájában. Szabad állapotban kémiailag nagyon inert, és mint ilyen nem képes élettartamot fenntartani (ezért az azote nevet a francia vegyészek még mindig használják); de számos fontos vegyületet képez, például ammóniát, salétromsavat, cianidokat stb., és az összes szervezett élő szövet, állati vagy növényi alkotóeleme. N. szimbólum Atomsúly 14,007. Korábban állandó, nem kondenzálódó gáznak tekintették, de 1877-ben a párizsi Cailletet és a Genfi Pictet cseppfolyósította, és atmoszférikus nyomáson -195,8 ° C-on forr. A folyékony nitrogént hűtőközegként használják érzékeny anyagok, például baktériumok, sejtek és más biológiai anyagok tárolására.
Nitrogén (főnév)
közönséges nemfémes elem, amely általában színtelen, szagtalan, íztelen, inert diatómgáz; a légkör 78% -át teszi ki térfogatban; az összes élő szövet alkotóeleme
